2012. november 3., szombat

Hamis mézespuszedli

A következő recept gyermekkorom kedvence. Anyu sokszor és sokat csinálta, mindig sikere volt vele, aztán évekre elfelejtettük, majd tavaly ősszel eszembe jutott, és azóta többször megcsinálta már, ma az én közreműködésemmel.

Hozzávalók:
  • 1 kg liszt,
  • 60 dkg cukor,
  • 1 csomag (20 g) őrölt fahéj,
  • 4 tojás, 
  • 2 dl olaj,
  • 4 dl víz,
  • 1 csomag szalalkáli,
  • pici só,
  • 2 kávéskanál ecet.

Elkészítés:
  1. 20 dkg cukrot megpirítunk és 2 dl vízzel felengedjük.
  2. 20 dkg cukrot 2 dl vízzel és a fahéjjal sziruppá főzünk, majd a kettőt összeöntjük és hagyjuk kihűlni.
  3. Ha kihűltek, akkor belerakjuk a tojássárgáját, az olajat, a szalalkálit és a csipet sót.
  4. Majd annyi lisztet öntünk hozzá, hogy jól nyújtható és szaggatható tésztát kapjunk. Ez kb. 1 kg liszt lesz.
  5. A tésztát kb. másfél ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és kicsi pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.
  6. 180°C-on, légkeverésen húsz percig sütjük.
  7. A maradék 20 dkg cukrot porcukorrá őröljük (vagy egyből olyat használunk), és a négy tojásfehérjével gőz fölött felverjük.
  8. Amikor készen van, akkor beleöntjük az ecetet, és az egy nagy tálba öntött kicsi puszedliket leöntjük a fehérjével, jól átforgatjuk, hogy mindegyiket érje.
  9. Tepsire helyezve szárítjuk, vagy akár a hűlő sütőbe is nyitott állapotban berakhatjuk őket.
A fahéjas, cukros szirup a karamellel...

A kikevert tészta

Nyújtásra várva

Sütés után

Borításra várva

A készülő fehérje

Hamm!
Egy darab körülbelüli értékei: 73 kalória, 12 g szénhidrát, 2 g zsír, 1 g fehérje. (Én pontosan 108 darabot szaggattam ki...)

Eddig akik kóstolták, mind azt hitték, hogy van benne méz, pedig nincs. A fahéj és a karamell teszik, szerintem. Keveset nem éri meg csinálni belőle, mert fogyó eszköz. Sokáig eláll, sőt, minél régebbi, annál finomabb... ha sikerül megérnie.
Gyerekzsúrokra, hétköznapokra, karácsonyi hangolódásra... mindig finom. :) Karácsonykor én még akár egy kis szegfűszeggel is megbolondítanám...

Emlékszem, hogy gyerekkoromban az illatok voltak meghatározók: egyrészt imádtuk, amikor anyu a cukrot karamellizálta, sokszor kaptunk is belőle fogpiszkálóra forgatva, és akkor azzal elvoltunk egy darabig. Majd amikor a szalalkális tészta elkezdett sülni, akkor menekültünk, mert nem bírtuk. Most sem bírtam. Sőt, meg is szédültem tőle, amikor először néztem rá a pogácsákra, később viszont már sosem érezni rajta. Persze sokat elkapkodtunk a még máz nélküli darabokból, de mindig maradt hely a késznek is. Gyermekkorunk falatja ez, mindig is az lesz.

A kedvencünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...